Egri Bikavér

Az egri bikavér az Egri borvidéken termelt többféle kékszőlőfajta borából készülő borházasítás, amelyet meghatározása szerint egyik szőlőfajta borának karaktere sem dominálhat. Az egri bikavér készítése hozzávetőlegesen 130-150 éves múltra tekint vissza. Régebben a kadarka szőlőfajtára alapozott testes, erősnek tartott bor volt, azonban a filoxérát, majd a világháborúkat követő és a mai napig tartó strukturális átalakulások nyomot hagytak az egri bikavér összetételén és karakterén. Ma az egri bikavér bor jellemzően a magyar fajták közül kékfrankos, portugieser, kadarka, a nemzetközi fajták közül cabernet franc, cabernet sauvignon, merlot, valamint újabban a pinot noir és shiraz (syrah) fajták borának változó arányú házasítása.

Egri borvidék

Az egri borvidék a Bükk-hegység déli lankáin terül el. A világ legészakibb szőlőtermő területei közé tartozik, ez behatárolja az ide telepíthető szőlőfajtákat és borainak stílusát.
Az éghajlat hűvösebb és szárazabb az országos átlagnál, de változékonysága a Bükk hegyvonulatainak köszönhetően mérsékeltebb, ezek ugyanis megvédik az északi, hideg légáramlatoktól. A legtöbb napsütést a szőlő az érése szempontjából különösen fontos nyár végi, ősz eleji időszakban kapja.
A borvidék talaja rendkívül változatos, legnagyobb részt vulkáni eredetű riolittufa, amelybe hatalmas méretű és hosszúságú pincerendszereket vájtak a borvidék szinte teljes területén.